A XXI. században eljutottunk egy olyan világba, ahol a képernyők folyamatos jelenléte komoly kihívást jelent a szülők számára. Valóságos versengés zajlik az elektronikai eszközök és a szülők azon törekvése között, hogy a gyerek figyelmét a természet szeretetére és védelmére irányítsák.
Ez utóbbi sok türelmet, türelmet, tanítási szándékot és fizikai jelenlétet igényel a szülők részéről. Az a gyerek, amelyik nem a táblagép előtt, hanem kirándulások és séták által ismeri meg a természetet, megtanulja értékelni az erdőket, virágokat, folyókat és állatokat, egy életre szóló köteléket alakít ki ezekkel.
Ezek a gyerekek nemcsak a jövő környezetvédői lesznek, hanem fizikailag és mentálisan egészséges és kiegyensúlyozott felnőtté válnak.
Az alapok építése kicsi kortól kezdődően
Akkor lesz hatásos a természet szeretetére való nevelés, ha ez már akkor elkezdődik amikor a kisgyerekben még nem tudatosul, hogy mit jelent a természetvédelem. Érdemes olyan közös játékokat szervezni, amelyek lehetőséget teremtenek a gyerekeknek arra, hogy faleveleket gyűjtsenek, gyökereket ássanak ki, hangyabolyokat, vándormadarakat figyeljenek meg vagy egyszerűen a pocsolyában pancsoljanak.
Az ilyen szórakoztató játékok révén megtanulják, hogy védjék a fákat, azt, hogy nem bántjuk az állatokat és nem tapossuk el a bogarakat. Ezek azok a remek alkalmak, amikor a gyerek felfedezi, hogy a természet egy barátságos hely, mely tele van csodával.
A szokássá vált természetjárás segít kifejleszteni az ökológiai tudatosságot, mely által a gyermek a természetet az élete szerves részének tekinti, integrálja abba a közegbe, amit ismer és szeret, ahol biztonságban és otthonosan érzi magát.
A saját tapasztalatra épülő nevelés az élet számos területén nagy sikerrel van alkalmazva, főleg, ha gyerekekről van szó. A tapasztalat alapú megközelítés minden esetben optimálisabb tanulási és elsajátítási lehetőségeket kínál, mint a hagyományos tanítási módszerek.
Hogy tudjuk megszerettetni a gyerekkel a természetet?
Figyeljünk oda arra, hogy a gyerek számára mindig kellemes élményt jelentsen a közös kirándulás. Változtassuk a sétát kalanddá, Kövessük egy őz nyomát, közben gyűjtsünk kincseket, leveleket, tobozt, makkot, gombát, botokat. Nem árt ha van velünk harapnivaló.
Nem a táv, nem a gyorsaság, csupán az élménygyűjtés legyen a célunk. Nincs olyan gyermek, amelyik ne szeretné az állatokat. Helyezzünk ki madáretetőket, vigyünk magunkkal állateledelt, magvakat mogyorót, gyümölcsöt és helyezzük olyan helyre, ahol az állatok megtalálják.
A gyerek egyúttal megtanulja, hogy nem hagyunk szemetet magunk után az erdőben. Engedjük meg neki, hogy saját hátizsákot vigyen, tegyünk bele vizet, térképet, nagyítót és hagyjuk, hogy ezeket használja is a túra alatt.
Ha elágazáshoz érünk, engedjük meg neki, hogy ő válassza ki az utat. Így felelősséget is ruházunk rá, amely elkötelezetté és érdekeltté teszi a további utak megtervezésében.
Álljuk meg sűrűn, figyeljük meg a naplementét, a mohát a fák törzsén, tanítsuk meg tájékozódni a nap állása után, és a fák mohás oldalát figyelembe véve.
A természetben való séta előnye a képernyők által nyújtott élménnyel szemben
A szakemberek szerint a valódi kötődés csak a megélt tapasztalatok révén alakul ki. Ha egy gyermek eljut az erdőbe, ahol felmászott a fára, akkor az az élmény az élete részévé válik, a saját története lesz. Benne van a bátorság, kockázat, az erőfeszítés és a felfedezés öröme. A túrázásban benne van a horzsolás, a megázás, a csaláncsípés lehetősége, és ez teszi érdekessé, kihívássá, valóságos bátorságpróbává.
A természet az a hely, ahol a gyerek mindezt átélheti úgy, hogy nem okoz traumát. Az emberek születésüktől kezdve egy hajlammal rendelkeznek a természethez való kapcsolódásra. Ez a hajlam, akár a CosmicSlot, fejleszthető.
A természetben való időtöltés olyan módon fejleszti ezt a kapcsolódást, amely által felnőttkorára egy természetet ismerő, szerető és védő ember válik a felelősséggel nevelt gyerekből.
A természetben töltött idő csökkenti a gyerek szorongásait, növeli a koncentrációs képességét és az empatikus készségét. Amit megismersz, azt, akár a WildTokyo játékait, hamar megszereted.
Az a gyerek, aki a szüleivel szemetet szedett az erdőben, aki a patakban fürdött, aki fát választott magának, aki fáradtan, de boldogan érkezett haza a hétvégi túrákról, felnőttként megérti a természet védelmének fontosságát.
Néhány gyakorlati módszer, amivel a kicsiket bevonhatjuk a természet védelmébe
Indulásnak bízzunk a gyerekre kisebb feladatokat, amíg mi egy WildTokyo játékot játszunk, mint például a lakás körüli növények öntözése. Elvihetjük a közeli parkba vagy a folyópartra, ahol állatokkal találkozhat és új növényfajtákat ismerhet meg. A madarak, halak, békák, mind érdekes újdonságot jelenthetnek, mint a szülőknek a CosmicSlot.
Lessük meg a madárfészkeket tavasszal, sétáljunk a folyóparton, keressünk szentjánosbogarat, szervezzünk levélgyűjtő akciót ősszel, építsünk hóembert télen. Ültessünk együtt fát, színes virágokat méhlegelőnek, készítsünk madáretetőt vagy vegyünk részt a park megtisztításában.
A képernyőt, ha nem is zárjuk ki teljesen a gyerek életéből, de használjuk arra, a saját WildTokyo játékunk mellett, hogy minél többet megtudjon a szabadban látott madarakról, bogarakról, lepkékről. Örüljünk együtt a szabadban töltött időnek, ne a telefonunkon lógjunk naphosszat, még akkor is, ha nehéz lemondani a CosmicSlot ajánlatairól.
A gyerek arra a legfogékonyabb amit átél, megfog, amit megtapasztal. Tanítsuk meg tisztelni a természetet, mert ezzel olyan biztos kötődést adunk neki, ami egy életre szól. A természet szeretetét tanulni és tanítani kell, meg kell élni, minden lépésben, minden fában, ösvényben, növényben és állatban.