Díjugrató versenyzőként, valamint szakmabeliként ötödik éve dolgozom a kereskedelemben, mely alatt rengeteg szülővel volt alkalmam hosszabban-rövidebben beszélgetni. Ezekből a tapasztalatokból született a következő cikksorozat. Remélem, hogy sokak indulását megkönnyítheti, a kezdeti információéhséget csillapíthatja, valamint segíthet elkerülni néhány gyakori buktatót. Fogadjátok szeretettel!
Mikor érdemes elkezdeni a rendszeres lovaglást?
A lovakkal való ismerkedést, és barátkozást óvatosan, szülői felügyelettel már totyogó korban el lehet kezdeni. Ebbe beletartozhat akár a póniséta is, megfelelő szakképzett oktató segítségével, megfelelően képzett, nyugodt ló hátán, és természetesen védőfelszerelés viselése mellett. Aminek az alapjait még szintén 3-4 évesen el lehet kezdeni, az a lovastorna, hiszen itt is először egyensúlygyakorlatokat, nyújtásokat végeznek a kezdő gyerekek, egy ideig még valódi ló nélkül.
Nem mondom, hogy nem lehet a gyereknek voltizshevederrel, extranyugodt lovon egy-egy alkalommal megmutatni, milyen lesz majd az ügetés, esetleg a vágta, de magát a rendszeres lovaglást 5-6 éves kor alatt nem ajánlott elkezdeni. Ekkorra fejlődik ugyanis ki megfelelően a gyerekek gerincoszlopa, medencéje, valamint ekkor tudnak az óra időtartama alatt végig érdemben koncentrálni a feladatokra. Találkoztam szülővel, aki büszkén újságolta, hogy a három és félévese már évek óta lovagol, és nagylovon egyedül vágtázik. Itt nagyon nagyot nyeltem.
Határozott véleményem szerint aki erre büszke, az valószínűleg fel sem méri az ezzel a sporttal együtt járó veszélyeket. Legyen szó akár azonnaliról, mint egy lóról esés, vagy hosszútávúról, mint mondjuk az egészen fiatal korban jelentkező gerincproblémák, vagy derékfájás.
Nem ritka, hogy a szülő emellé még jelentőségteljesen hozzá is teszi, hogy ő amúgy hány évig lovagolt régen, mintha a kék mellény egyenlő lenne a hozzá nem értéssel. Az ilyenekbe egy ideje már nem sétálok bele. Higgyen csak, amit szeretne, és cselekedjen belátása szerint. Bár nem egyszerű, de ilyenkor a csend beszél helyettem, még akkor is, ha a gondolataim belül annál hangosabbak.
Utazás, lovacskázás, lovaglás – nem rokonértelmű szavak
Az, hogy milyen lovaglásról lehet szó addig, míg a gyerek ülni sem biztos, hogy stabilan tud, arról már nem is beszélve, hogy a lába még évekig nem fog leérni a nyeregszárny alá annyira, hogy a ló számára értékelhető csizmasegítségeket tudjon adni – önmagában külön posztot érdemelne.
Természetesen tudom, hogy a mai rohanó világban mindent egyre korábban akar a szülők többsége elkezdetni a gyerekével, nehogy valamiről lemaradjon. Azonban úgy gondolom, hogy vannak dolgok, melyeket egész egyszerűen ki kell várni. Erre találták ki a póniovit, ahol az ilyen pici gyerekek is lóközelbe kerülhetnek, és saját fejlettségi szintjükhöz mérten élvezhetik a lovazást addig, míg minimum 5-6 évesek nem lesznek.
Persze vitatéma volt már eddig is különböző fórumokon ez a kérdés, de az „őseink lóra születtek”, meg a „bezzeg az én időmben senkit nem érdekelt”, esetleg a „mongol vándorló életmód” kezdetű mondatokra reflektálva én csak azt kérdezném: az említett időkben mennyi volt a születéskor várható átlagos élettartam?
Hány ember élte le az életét egészségesen, balesetek, és mindenféle fájdalmak nélkül? Biztosan kevesebb, mint ma, ezért – hangsúlyozom, véleményem szerint – okosabb kivárni, míg a gyermek elér egy a sport biztonságos elkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet.
A lovak szeretete a gyereket egy életen át elkísérheti
Milyen lóra ülhet fel a gyerek?
Nem ciki a póniló! Több szempontból is nagyon fontos, hogy a lovasok méretéhez, és súlyához megfelelő méretű és képzettségű lovat válasszunk. Kisgyereket nagylóra ültetni idő előtt nagyon leegyszerűsítve azért nem jó, mert túl nagy terpeszben tudnak csak ülni rajtuk, és ez káros lehet a későbbiekben a medencéjükre, gerincükre. Ha ezt nem mondják el a lovardában, mert nem tudnak pónit biztosítani, akkor is. Aki kételkedik, bátran kérdezzen meg egy gyógytornászt. Jó dolog egy szelíd óriás, de érdemes megfontolni, hogy megéri-e kockáztatni a későbbi fájdalmat, vagy gerincproblémát érte.
A gyerekekkel is érdemes megértetni, hogy a nekik való méretű lovon sokkal hatékonyabban és gyorsabban tudnak feljődni. Sokkal nagyobb hatásfokkal fogják tudni megtanulni irányítani, mint egy olyan lovat, aki lehet ugyan automata, mégis lóból van, tehát sosincs olyan, hogy nem történhet semmi. Ha pedig helyzet van, azt a gyerek egyedül nem fogja tudni megoldani mert a súlya egyszerűen kevés hozzá. Amennyiben el kell hogy szenvedjen egy ilyen szituációt, lehet, hogy egy életre elmegy a kedve a lovaglástól.
Milyen kezdő felszerelésekre lesz szükség?
Amihez a kezdetekkor ragaszkodni feltétlenül célszerű, az az, hogy: 1.) Kobak nélkül semmilyen körülmények között ne engedjük a gyereket lóra ülni. 2.) Az első kengyelhasználattól ragaszkodjunk a szabályos, lovaglásra alkalmas lábbeli viseléséhez. Egy életre felejtsük el a sportcipőt, túrabakancsot, hótaposót és barátait, hogy a nyitott orrú darabokról (speciálisan rövidnadrággal kombinálva) inkább ne is beszéljünk. A biztonság mindennél fontosabb.
Nem kell feltétlenül vásárolni. Kobakot az igényesebb lovardák tudnak biztosítani az első alkalmakra, míg kiderül, hogy a gyerkőcnek mennyire tetszik a lovaglás. Mennyire bátor, és mennyire lesz kitartó ahhoz, hogy a szülő beszerezze az első saját kezdőszettet. A cipő kérdése is megoldott ott, ahol voltizshevederrel kezdik az oktatást – ami egyébként sokkal hatékonyabb, a gyerek hamarabb ráérez az alapokra, mintha rögtön nyeregbe ültetnék.
Én azt javaslom, olyan lovardát érdemes választani, ahol így kezdik a kezdők oktatását. A következő részben összeállítunk egy igazán pénztárcabarát kezdőszettet. A folytatásban összeállítunk egy pénztárcabarát kezdőszettet, valamint segítünk kiválasztani a megfelelő lovardát és oktatót.
