Az óvodai ballagás egy különleges esemény a kisgyermekek életében, amely jelzi az óvodai évek végét és az iskolai élet kezdetét — a gyermekünk egyel közelebb lép a felnőttkorhoz. Nem csoda, hogy az ünnepség nem csupán a gyerekek számára jelentős, hanem a szülők, pedagógusok és az óvoda közössége számára is fontos esemény. Az óvodai ballagás alkalmával a gyerekek gyakran viselnek ünnepi ruházatot, óvodai ballagó verseket szavalnak, és részt vesznek különböző tevékenységekben, mint például éneklés, tánc vagy kis előadások. Ez az esemény egyaránt szimbolizálja a gyermekkori fejezet lezárását és az új kalandok kezdetét az iskolában.
A „búcsú az óvodától” jellegű ceremóniák gyakran tartalmaznak kedves hagyományokat és szimbolikus elemeket — egyes helyeken például a gyerekek saját maguk által készített sapkát viselnek, amelyek az elvégzett munka és a fejlődés jelképeivé válnak. A szülők és a pedagógusok büszkén figyelik, ahogy a „kisdiplomások” átveszik az óvodai bizonyítványt, ami az „óvodai tanulmányok” befejezését jelzi. Ez a nap gyakran érzelmes pillanatokkal teli, hiszen a szülők számára is jelentős változást jelent, amikor gyermekük elhagyja az óvodát és belép az iskolai életbe.
Az óvodai ballagás egyben lehetőség is a közösségnek, hogy együtt ünnepeljen és elismerje a gyerekek fejlődését és eredményeit. A gyerekek számára ez az esemény emlékezetes és vidám pillanatokat jelent, amikor a barátaikkal és tanáraikkal együtt ünnepelhetik az óvodai évek sikeres befejezését. Az óvodai ballagás így nem csak egy mérföldkő a gyerekek életében, hanem egy szeretetteljes és örömteli ünnep is, amely örök emlékeket szerez a résztvevők számára.
A legszebb óvodai ballagó versek
A legszebb óvodai ballagó versek gyakran egyszerű, mégis mély érzelmeket közvetítő szavakkal íródnak, amelyek az óvodások számára is könnyen érthetőek és megjegyezhetőek. Ezek a versek általában játékos rímeivel és ritmusával varázsolják el a kicsiket, miközben a szülők és pedagógusok számára is értékes üzeneteket hordoznak az elengedésről és az új kezdetekről.
Az óvodai búcsúztató szövegek olyan kedves emlékeket és képeket idéznek fel, amelyek tükrözik az óvodában töltött boldog és gondtalan időszakot, valamint a gyermeki fejlődés fontos állomásait.
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától — az ovis ballagó versek egyik legszebbike
Hej óvoda, óvó nénik, –
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.
A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.
Bihari Klára: Válás az óvodától — gyönyörű óvodai búcsúztató szöveg
Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.
Donkó László: Elsős leszek — nincs enélkül óvodai ballagás
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!
Donászi Magda: Búcsú
Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.
Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.
Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.
Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!
Mentovics Éva: Hív a csengő
Három éves múltam éppen…
eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska!
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvónénik, kispajtások-
néha azért visszajárok!
Pákozdi Gabriella: Óvodás-kor
Először az óvodában
szomorfelhő voltam:
sírtam-ríttam s nem értettem,
napfény-anyám hol van.
Ahogy teltek-múltak napok,
fürge szellő lettem,
kergetőztem jókedvemben
ringó-zsongó kertben.
Aztán, mikor eljött a tél,
hópehellyé váltam,
minden bágyadt délutánon
álomköddel szálltam.
Mesetündér, örömkönnyet
ha ejtett ölemben,
varázsától szivárvánnyá
nőtt csupaszín lelkem.
És ha forró nyári napon
lábam toporzékolt,
dörögtem és villámlottam,
mint a dühös égbolt.
Holdéletű óvodás-kor
elfogyott, úgy bánom!
Emlékeim csillagszőttes
éjbatyuba zárom.
Minden este az ágyamból
felnézek az égre,
ott kacsingat aranysárgán
a múlt ezer képe:
Óvónénik és dadusok,
mackók, csodalények,
bűvös udvar, dalok, versek –
bennem örök éltek.
T. Fiser Ildikó
Mikor először léptem át e kapukat, szememben a félelem könnye csillogott, körülöttem sirásra görbültek a szájak, hazavágyó szívem vigasztalan dobogott.
Mikor elöször nyújtottad felém kezed, nem láttam még, hogy szíved nyitva áll, rémülten néztem a sok gyereket, hol lehet most az Édesanyám?
Először csak játszottam, pityeregtem, ettem, telt az idő, sokat tanultam, terítettem, szemembe idővel mosoly költözött, az óvónéni szívembe férkőzött.
A sok gyerek barát lett és játszótárs, a felnőttek szerető, segítő kezek, az óvoda második otthonommá vált, és most látod, mégis elmegyek.
Mit magammal viszek, az évek emléke, minden, ami történt, sok érdekes dolog, és indulok újabb ismeretlen felé, a könny, szívszorongás újra kísérni fog.
Donászi Magda: Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.
Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!
Iványi Mária – Kicsik búcsúja
Búcsúzik a kiscsoport is,
Nagyfiúk és lányok!
Játék közben mese közben
Gondolunk majd rátok.
Ti se felejtsétek soha
Régi óvodátok!
S kukkantsatok be-be néha
Mikor erre jártok!
Kedves vendég lesz itt mindig,
Peti, Palkó, Márta.
Addig is tanuljatok jól!
A viszont látásra!
Dudás Eszter: Iskolások leszünk
Tarisznyánkkal útra kelünk,
Bátortalanul, hisz félünk.
Mese helyett matek lecke,
Ki tudja, hogy nehéz lesz-e.
Játékoktól búcsút veszünk,
Hiszen, mi már nagyok leszünk.
Sok emléket zsebre raktunk,
S gondoskodást, amit kaptunk.
A ki székünk üres marad,
Sok ovis év messze szalad.
A batyunkban a szeretet,
Így elviszünk egy szeletet.
Kedves udvar, kedves szoba!
Ez volt aztán a nagy csoda!
Óvó nénik, ég veletek,
Büszkék reánk most legyetek!
Vicces óvodai ballagó versek — humoros ballagási versek ovisoknak
Szereted a humoros ovis ballagó verseket?
Íme, a legjobb vicces óvodai ballagó versek!
Kovács Barbara: Középsősök búcsúja a nagyoktól
Igaz, hogy a labdát tőlünk
sokszor elvettétek,
Mégis sajnáljuk,
hogy innen majd elmentek.
Igaz, hogy a csúszdáról
sokszor elzavartatok,
Mégis jó volt játszani
veletek, ti nagyok.
Igaz, hogy a kisházat
mindig elfoglaltátok,
Mégis ti voltatok,
a legjobb barátok.
Igaz, hogy a körbe
sose engedtetek,
Mégis nagyon jó volt
játszani veletek.
Igaz, hogy a hajónkon
sokszor ti voltatok,
De mókuskerekezni
minket is hagytatok.
Ezért most kívánjuk
nektek kedves nagyok,
Hogy az iskolában
legyen jó dolgotok!
Tandori Dezső: Óvodások ballagó-dala
Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk
meg ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűben a madár-
körülnéz és messze száll.
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda-
nem felejtünk el soha!
Kovács Barbara: Sokan mondogatják
Sokan mondogatják: – Megnőtt ez a gyerek!
Bizony megnőttem, iskolás leszek!
Nem tudom…ennek most örülnöm kéne?
Biztosan. De én nem örülök mégse!
Nem szeretném itt hagyni az óvodát soha,
Nem tudom milyen is lesz az az iskola !?
Barátaim közül is sokan itt maradnak,
Az iskolában idegen gyerekek fogadnak.
És új nénik, új bácsik – tanárok azt hiszem,-
Jobb volna az óvónénit magammal vinnem…
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!
Egyszerű óvodai búcsúztató szövegek
Tóth Juli: Óvodások búcsúzója
Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.
Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.
Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvónéni mosolyát.
Elek István: Mint a kertész
Mint a kertész virágait
gondozza és neveli,
úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei.
A virág az illatával
mondja azt, hogy: „Köszönöm!”
én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm.
Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!
Tandori Dezső: Óvodások ballagó-dala
Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk
meg ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűben a madár-
körülnéz és messze száll.
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda-
nem felejtünk el soha!
Takács Klára: Mezei csokor
Tarka mező virágai,
lilák, sárgák, kékek,
hadd kötök most belőletek
búcsúcsokrot, szépet.
Búzavirág, pipacs, láncfű
marad még a réten,
búcsúzom az óvodától,
hadd búcsúzzam szépen.
Alan A. Milne: Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon-nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom.
Tasnády Varga Éva: Szól a csengő
Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!
Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.
Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.
Füleki János – Óvodások búcsúzása
Erdők-mezők dalos madárkája
repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk,,
három évet tarisznyánkba tettünk.
A három év sok-sok vidám napja
kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
óvónénik szerető szívére.
Búcsú az óvónénitől, avagy óvónénitől ballagó versek ovisoknak
Pásztorné Antal Magdolna : Óvó néni köszönöm
Csak bizakodva szemléled életem,
Te soha sem kiabálsz én velem !
Hozzám lépsz rám nézel kedvesen,
Elmondod mi helyes, mi helytelen.
S ha játékközben bármi rosszat tettem,
Tudom, Te soha nem árulsz el engem….
Ezt szeretném most megköszönni néked
És azt, hogy úgy szeretsz, mint én téged!
Kovács Babara: Dadus néni , dadus néni
Dadus néni, dadus néni
de kár, hogy már el kell menni!
etetgettél, öltöztettél,
babusgattál, nevelgettél.
A cipőnket megkötötted,
az orrunkat törölgetted,
a ruhánkat hajtogattad,
fésülgetted a hajunkat.
Tanítottál söprögetni,
teríteni, ágyat vetni.
kezet mosni, arcot mosni
öltözőben rendet rakni.
Hogyha sírtunk, vigasztaltál
rosszak voltunk, jól megszidtál
tanítottál szépen kérni,
amit kaptunk, megköszönni.
Mi most megköszönjük néked,
háromévi kedvességed,
türelmedet, szereteted,
sose feledjük nevedet!
Raggamby András: Búcsúzás
Édes óvónéni
el kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide:
iskolába járunk.
Hálásan köszönünk
minden jót és szépet…
nem feledjük a sok kedves
óvodás emléket.
Azokat se, akik
velünk foglalkoztak
s értünk annyi fáradságos
áldozatot hoztak…
Édes óvónéni!
fél szívünk itt marad…
mert az, aki jóságot vet,
szeretetet arat…!
B. Radó Lili: Búcsú az óvodától
Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!
Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.
S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!
Köszönöm idézetek óvónőknek
Dr. Wlassics Gyula
A gyermekek úgy éreznek,
ítélnek és cselekednek,
miként azt azoknál látják,
akiket szeretnek és becsülnek!
Jankovich Ferenc: Tanítónknak
Mi már tőled sokat kaptunk,
de tőlünk te keveset,
az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet,
hála-hála mindig hála
jó tanítónk teneked.
