Az anyák napja egy különleges ünnep, amelyet világszerte megünnepelnek, hogy tisztelettel adózzanak az anyák, mamák, dédmamák — és általánosságban az anyaság előtt.
Eredete visszanyúlik az ókori görög és római kultúrákhoz, de a modern formáját az Egyesült Államokban alakították ki a 20. század elején.
Ezen a napon az emberek gyakran ajándékokkal, virágokkal és különleges üzenetekkel fejezik ki szeretetüket és hálájukat anyjuknak. Az anyák napja az anyák szerepének és hozzájárulásának elismerésére szolgál mind a kis családban, mind pedig a teljes társadalomban — emellett pedig lehetőséget biztosít az összejövetelre és a családi kapcsolatok megerősítésére is
De hogyan kapcsolódnak ehhez az anyák napi versek?
Az anyák napi versek hagyománya abból a vágyból ered, hogy az emberek személyes és érzelmi módon fejezzék ki szeretetüket és tiszteletüket az anyák iránt. A versek, akárcsak más művészeti formák, lehetővé teszik az emberek számára, hogy érzéseiket kifejező, kreatív és személyre szabott módon adjanak hangot gondolataiknak.
Az irodalomban és a néphagyományokban a versek mindig is fontos eszközei voltak az érzelmek és üzenetek átadásának. Az anyák napja kapcsán a versek gyakran tartalmaznak:
- köszönetet,
- elismerést
- és szeretetet kifejező üzeneteket.
Ezek a versek különösen népszerűek az iskolákban és az óvodákban, ahol a gyerekek gyakran készítenek anyák napi ajándékokat és verseket, hogy kifejezzék szeretetüket és hálájukat.
A versek írása és olvasása segít megerősíteni a családi kötelékeket, lehetőséget ad a gondolatok és érzelmek megosztására, és egyedi, emlékezetes módon tiszteleg az anyák előtt.
Az anyák napi versek így váltak a kultúra részévé, mint az ünnep egyik meghitt és személyes eleme.
De vajon melyek a legszebb, legmeghatóbb versek anyának?
A legszebb anyák napi versek
Móra Ferenc: Anyának
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára
Réges-régen készülődünk
erre a nagy napra,
hiszen ma van az esztendő
legeslegszebb napja.
Hajnal óta anyut lessük,
Ébred-e már? Hív-e?
Neki van a világon
a legeslegjobb szíve.
Bizony nincs a naptáraknak
mosolygósabb napjuk,
szobáját ma virágokkal
telis-teli rakjuk.
Amit érzünk, amit szólnánk,
vidám dalba öntjük,
Édesanyát énekszóval
szívből felköszöntjük.
Kőhalmi Erzsébet: Anyák napjára
Rajzoltam egy kicsi szívre
Sok színes virágot.
Édesanyám, anyák napján
Minden jót kívánok!
Szeretném, ha mindig
Mindig csak nevetnél,
Szeretném, ha mindig
Mindig velem lennél!
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Megható versek anyának
Márai Sándor: Anya
Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?
Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.
Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,
és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába.
Donászy Magda: Ajándék
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék.
Várkonyi Katalin: Dallal és virággal
Kinyílott a rózsa
Anyák ünnepére,
Illatos csokorra
Bőven jut belőle.
Aki értünk annyit
S oly szívesen fárad,
Dallal és virággal
Köszöntjük anyánkat.
…
Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.
József Attila: Anyám
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett
gondoljátok meg, proletárok
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki
Anyák napi versek mamáknak, dédimamáknak
Mentovics Éva: Meséljetek még sok évig!
Virágcsokrot adunk ma át,
így köszöntjük Édesanyát.
S tudod vajon, hogy még kiket?
Nagymamikat és Dédiket.
Szelíd lelkű, drága nagyi,
olyan jó is azt hallgatni,
mikor mesélsz, mesélsz egyre,
a régmúltra emlékezve.
Elmondod – ha kérem, százszor -,
hogy anyukám kiskorától
ki nem állja a zöld sóskát,
és gyöngysor ma is jó rád…
Néked fűzte még, a drága,
anyák napja hajnalára.
„Oly rég volt már, édes kincsem,
s nem fakult egy parányit sem.”
nézte, majd a pergő könnyét
agg ujjai letörölték.
Édes mami, mesélj nékem,
hogy éltetek réges-régen!?
Volt akkor is cédé, joystick?
Viseltetek Barbies holmit?
Milyen volt a telefonod?
Használtatok okos tokot?
Édesanyád se engedte,
hogy neten lógj reggel, este?
Melyik volt a legjobb játék?
Mondd, szívesen legóztál rég?
Meséld el az unokádnak,
régen milyen úton jártak?
Izgalmas volt az iskola?
Villamos, vagy busz vitt oda?
És a Shrecket akkor, régen,
megnéztétek három dében?
Milyen volt a nyár nálatok?
Strandoltatok, csúszdáztatok?
Mit szerettél, mire vágytál?
Sokat voltál a mamádnál?
Meséljetek még sok évig,
hamvas hajú nagyik, dédik!
Hogyan tovább?
Amennyiben tetszettek, olvass tovább a Fejlesztem a gyerekem oldalon még több aranyos és hasznos dologért!
